Hiányzol

Hiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.

olvass tovább

Köszönet az igaz barátoknak, ők az élet különleges fűszerei

Bármilyen nehéz ponton vagyunk életünkben, bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetünk, ha igaz barátok vesznek körül, a legsötétebbnek tűnő éjszakát is fényes csillagok ragyogják át. Ők azok, akik fáklyaként világítanak utunk során, bármikor számíthatunk rájuk, és ha azt hinnénk, hogy saját fényünk kialvóban van, megmutatják, hogy milyen erő rejlik bennünk és milyen erős is a lángunk.

olvass tovább

Ha valakit szeretsz, nem ragaszkodsz ideálokhoz

Sokszor vitatott téma, hogy ki hogy képzeli el az álom pasit, a nagy Ő-t, milyen a férfiideálja. Ilyenkor persze megkezdődik a külső- és belső tulajdonságokat egyaránt tartalmazó felsorolás: legyen jó a humora, legyen kedves, figyelmes, őszinte és intelligens. Külsejét tekintve legyen magas, sportos testalkatú és sokszor még egy ideális szem és hajszín is párosul ehhez.

olvass tovább

Tanuljunk meg nemet mondani!

A mai felgyorsult világban egyre több dolgunk akad, egész életvitelünk nyüzsgő és felgyorsult, amivel nincs is semmi baj. Szeretek nyüzsögni, élni az életet a lehető legteljesebben. Azonban ha már feltöltekezni sincs időnk, önmagunkra nem tudunk időt szánni, hogy űzzük vagy megtaláljuk azt a tevékenységet, ami visszatölt bennünket, könnyen túlhajszolhatjuk magunkat, aminek lelki és egészségügyi következményei is lehetnek.

olvass tovább

Visszavárlak

Az eltelt idő ellenére úgy érzem valami nem teljes, valami mintha hiányozna. Persze, senkinek se tökéletes az élete, legyintek és folytatom a napom. Majd este az érzés újra belém hasít, és rájövök, hogy nem valami, hanem valaki hiányzik. De nem az egyedüllét ellen makacsul küzdve, hogy csupán valaki legyen mellettem, legbelül már érzem egy ideje, hát kimondom, Te hiányzol.

olvass tovább

Hálás vagyok a sorsnak, hogy van egy nővérem

A testvéri kapcsolatok rendkívül fontosak és valójában az egész életünket meghatározza az, hogy van-e testvérünk, és ha igen, milyen vele/velük a kapcsolatunk, hiszen személyiségünk fő vonásai gyermekkorban alakulnak ki, amelyben a családunk szerepe vitathatatlanul fontos.

olvass tovább

Századunk betegsége: Semmi sem elég jó?!

Manapság már az instant világ korát éljük, nem csupán minden kell, de ami kell, az azonnal. Rengeteg cél lebeg szemünk előtt, újabbnál újabb tervek, majd miután az egyiket elértük, jöhet is a következő. Önmagában ezzel, hogy az embernek sok célja van és új céljai vannak, semmi baj nincs. A probléma akkor van, ha nem tanuljuk meg élvezni azt, amit elértünk, ha nem tudunk jelen lenni, örülni az eredményeinknek és az elért sikereinknek.

olvass tovább

Létezik objektív valóság vagy mindenkinek más a valósága?

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon egy-egy konfliktus, egy-egy félreértés során hogy nem látja a másik személy a valós helyzetet, a lecsupaszított igazságot? Hogyan ragaszkodhat valaki hamis nézetekhez, fittyet hányva annak valóságtartalmára? De mi van akkor, ha az ő valósága más? Ha az ő igazsága szerint minden éppen az ellenkezője a történteknek? Létezik vajon objektív valóság? Vagy mindenkinek más a valósága?

olvass tovább

Mennyire lehetünk megalkuvók, ha az elveinkről van szó?

Bármilyen szociális kapcsolat gördülékenységéhez és sikeres fenntartásához szükséges kompromisszum kialakítsa, egyfajta közös megalkuvás a másik féllel, mely során alkalmazkodunk egymáshoz és elfogadjuk egymást, tiszteletbe tartva a másik személy és ugyanakkor a saját véleményünket. Mi történik azonban akkor, ha egy olyan helyzet alakul ki, ahol az elveink forognak kockán? Szabad-e megalkudnunk velük szemben is?

olvass tovább