Van létjogosultsága, annak, amit érzel
Nehéz mindig az erős félnek lenni, annak, aki mindig enged, vagy aki mindenkit meghallgat, aki az örök lelki szemetesláda.
olvass továbbNehéz mindig az erős félnek lenni, annak, aki mindig enged, vagy aki mindenkit meghallgat, aki az örök lelki szemetesláda.
olvass továbbMég mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.
olvass továbbMi lenne, ha kesergés helyett úgy definiálnánk az egyedüllétet, mint életünk legfontosabb személyével eltöltendő időszakot - aki pedig nem más, mint önmagunk. Mi lenne, ha nem sóhajtozással töltenénk a szombat estéket, hanem valami hasznosabbal: a saját világunk felfedezésével.
olvass továbbSajnos nem egyedi eset, hogy valaki nem kapta meg kiskorában azt a szeretetet, amire annyira vágyott, és ez a felnőttkori viselkedését is nagyban befolyásolja. De mik is azok a jelek, amiből le lehet szűrni, hogy valakit az őt ért traumák miatt reagál másképp egyes helyzetekre?
olvass továbbHiány. Rossz dolognak értékeljük, valami olyannak, ami mindig fájóan lüktet, ami miatt pótcselekvések közé vetjük magunk és ami miatt sosem lehetünk teljesek. Negatív bizsergés, üresség...vagy mégsem?
olvass továbbA szexualitás egy alapvető dolog az ember életében. Szükséglet és élvezeti faktor. Ha azt érzed, hogy valamiért az intim percek egyre jobban kezdenek kikopni a kapcsolatotokból, valószínűleg van oka.
olvass továbbKönnyű, ha odafigyelsz, ha nem csak a felszínt látod, hanem a mélyben húzódó parányi részleteket, amikhez talán csak akkor jutsz hozzá, ha csákánnyal indulsz neki a lelkem kibogozásának.
olvass továbbLassan felfogom, hogy több értelme van magamba szívni a pillanatot, hogy több értelme van hátra dőlni és azt hinni, hogy „most jó”, mint hogy folyton a jövőt kutassam.
olvass továbbUtólag mindig okosabbak vagyunk. Főleg, akkor, ha nem csak egy csalódáson esünk át életünk során, hanem több akadályt is az utunkba gördített az élet. De vajon ki, mivel vigasztalná fiatalabb énjét így évekkel később?
olvass továbbKicsit olyan ez, mint mikor hajmosásnál a víz alá merülünk és nem halljuk, ha beszélnek hozzánk. Majd kibukunk és már értjük tisztán. Legalábbis a kimondott szavakat, a hátukra pakolt jelentést nem feltétlen. Hihetnénk akkor, ott, a víz alatt, hogy megsüketültünk. Hihetnénk azt, miután behunyjuk a szemünk, hogy sose látunk újra tisztán. De nem tesszük. Akkor miért van az, hogy az érzésekkel már máshogy bánunk?
olvass továbbNem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.
olvass továbbAz ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.
olvass továbbVolt már olyan, hogy azt érezted, hogy csak egy olyan megálló vagy a másik életében, ahol tévedésből szállt le, vagy azért hogy megpihenjen mielőtt továbbsiet? Hogy te vagy az, aki a másik hátát simítva hallgatja őt, te vagy az, akinek megszorítja a kezét és köszönömöt rebeg, miután kicsavarta a lelkét. Aztán az órájára néz, puha csókot nyom a homlokodra, majd közli, hogy menni kell.
olvass továbbSajnos nem nehéz bedőlni ezeknek a cseleknek, hiszen a nárcisztikus emberek bármit megtesznek annak érdekében, hogy ők legyenek a figyelem középpontjában.
olvass továbbMég évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass továbbAdj valami olyat, amit nem tudok kisöpörni az elmémből, bárhogyan is próbálom. Ami miatt kieshet a számon, hogy nem gondoltam volna, hogy biztonságból is lehet szeretni. Pedig lehet.
olvass továbbLehet, hogy tényleg én vagyok az. Hogy én leszek túl hamar izgatott, hogy az a baj, hogy a szemem mindent elárul, akkor is, ha a szám nem mozdul.
olvass továbbNehéz kiigazodni a hiperérzékeny embereken. Olyan, mintha papírmaséból lenne a lelkük, és ez egyrészt ajándék, mert sokkal befogadóbbá teszi őket és sokkal mélyebben képesek megélni a pozitív érzelmeket, de sajnos az is igaz, hogy sokkal többet szenvednek, mint egy kevésbe érzelmes társuk.
olvass továbbNem sokat gondolkoztam azon, hogy mi lett volna velünk, ha. Valószínűleg semmi, túl hamar tele lett volna a lelkünk harmadfokú égési sérülésekkel. De felesleges ezen agyalni, így is szétrágtam már a szám, ahogy a képeit nézegettem, hogy milyen boldogok vagytok együtt. Vagyis annak tűntök.
olvass továbbTudom, hogy többre van szükséged, mint egy lagymatag ígéretre, ami megnyugtatóan próbál végigsimítani a válladon, zavartan köhécsel egyet és amikor látja, hogy nem vagy vevő rá vállat vonva továbbáll. Tudom, hogy olyanra van szükséged, aki marad.
olvass tovább