2. Varga Emese írásai



Hogyan éljünk túl egy borzalmas napot

Már megint hétfő van. Vagy igazából ki tudja, mostanában már a kedd és a szerda is kellemetlenkedő hétfőnek álcázza magát. Csak érnénk már el valahogy a hétvégéig! Mégis mit kell tennem, hogy péntektől-péntekig ne csak a túlélésre játsszak?" Ha ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejedben, akkor van számodra pár tippünk!

olvass tovább

Amikor a kapcsolat hatalmi játékká alakul

„Ne mutass túl sok érdeklődést, mert azzal túl nagy hatalmat adsz neki.”- mondta a napokban az egyik barátnőm. Persze ez az elképzelés jogosnak tűnhet, de vajon tényleg mindig így kellene, hogy legyen? Folyton azon kellene kattognunk, hogy éppen melyikünk áll nyerésre, és aszerint húzogatni a strigulákat?

olvass tovább

Neki könnyű

Az esetek kilencven százalékában az emberek csak a felszínt látják, annak is csak egy bizonyos részét, azt, amin pont megcsillan a fény. Pontosan ezért a legegyszerűbb dolog, hogy a másik sikereit látva ne elismerően megveregessük a vállát, hanem szemforgatva sóhajtsuk fel, hiszen „neki könnyű.”

olvass tovább

Letenni téged

Nehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.

olvass tovább

A szerelem nem folytonos vihar

Sokáig azt hittem, hogy a szerelem leginkább egy viharhoz hasonlítható. Talán túl sokszor láttam a Vicky Christina Barcelonát, talán saját magammal szúrtam ki, amikor úgy idealizáltam a kapcsolatokat, mint valamit, amiért mindig küzedni kell. De rájöttem arra, hogy meguntam folyton küzdeni. Belefásultam. Egyszerűen nem akarok már mást, csak békét a vihar helyett.

olvass tovább

Kinőttük egymást

Nehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.

olvass tovább

Néha még várlak

Strukturálatlan a lelked, de nekem azért bejön. Ezt nem mondták még, ugye? Persze, hogy nem, de azt már biztos hallottad, hogy meghalnék érted, hogy te vagy a mindenem, és hogy apám jobban bír téged, mint az előző pasijaimat. Na, igen.

olvass tovább

Falakat bontani gyorsan nem tudok

Már azelőtt építem a falakat, hogy megszólaltál volna. Ráérős munkásként, aki néha elciccent egy sört két tégla lerakása közben, amikor azt érzi, hogy most jó, most hátradőlhet picit. De mindig ugyanaz a vége.

olvass tovább

Eltűntél

Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.

olvass tovább

Most jó veled

Nem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.

olvass tovább